2018. április 8., vasárnap

Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve

Halihó, könyvmolyok!

Amint látjátok, belevetettem magamat a blogolásba, és nem csak a blogolásba, hanem az olvasásba is! Végre van kedvem, és főként időm minden olyanra, amit szeretnék, és úgy érzem, kézben tartom a dolgokat.
Bizonyára tudjátok, hogy Mrs. Christie az egyik kedvenc íróm, s most végre lehetőségem nyílt a Gyilkosság meghirdetve című regényét is elolvasnom. (Ugyanis végre visszavitték a könyvtárba)

Mielőtt pedig belekezdenék, rendhagyó módon összeszedtem néhány érdekességet a könyvről, mintegy kedvcsinálóként.
  • Több film is készült a könyvből, a legújabb pedig nagy sikert aratott, itt lehet megnézni az imdb értékelését róla.
  • Nemrégen találtam egy nagyon cuki kis AC honlapot, sok információval, ha felkeltette az érdeklődéseteket a munkássága, akkor itt éritek el az oldalt.
  • A könyvben szerepel egy nagyon finom édesség, ami nem más, mint az Édes Halál torta, aminek megtaláltam a receptjét (!), amit itt tekinthettek meg.


Agatha Christie: A murder is announced
Gyilkosság meghirdetve


„Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.”
Ezzel az újsághírrel indul a Gyilkosság meghirdetve, Agatha Christie hat legjobb regényének egyike, amellyel a Magvető Könyvkiadó az írónő születésének 100. évfordulójáról emlékezik meg.

***

Ezen a történeten kívül egyetlen egy Miss Marple-t sem olvastam még, de az biztos, hogy nem ez lesz az utolsó! Elvégre Agatha Christie klasszikusai sosem okoznak csalódást.

Az alapsztori zseniális: valaki meghirdeti a gyilkosságot. Kit ne hozna lázba csupán a téma vagy akár a cím egyből? Az írónő azonban további izgalmakat tartogat nekünk. A nyomozás során kiderül, hogy az eset mégsem olyan ártatlan és egyszerű, mint amilyennek hinnénk. 💣💢
Cleghorn lakói a helyi lapban egy fura hirdetésre bukkannak: aznap, fél hétkor gyilkosság lesz elkövetve a Little Paddocks nevű házban, ahol a vénkisasszony Miss Blacklock él, régi barátnőjével Dora Bunnerrel, és két fiatal rokonával. A helyiek közül többen ilyen-olyan ürüggyel felkeresik a házat azon az estén, azt hiszik egy társasjátékra hívták meg ilyen módon őket. Este, amikor összegyűlnek, a villany kialszik és három lövés dördül... Miss Blacklock megsérül, és egy halott férfi fekszik a földön... 😵
Craddock felügyelő megkezdi a nyomozást, kikérdezi a szemtanúkat, szomszédokat, de szinte mindenki mást mond. A célpont Miss Blacklock lehetett, de hogy bosszú vagy rablási kísérlet volt az eset, nem tudni... Craddock felettese, Sir Henry ajánlására lép be a nyomozásba Miss Marple, aki a könyv negyede után jelenik meg. 👵 Miss Marple először kissé talán dilinyósnak tűnhet, pláne mikor rásóznak erre az öreg nénikére egy gyilkosságot. Miss Marple látszólag gyámoltalan, butuska idős hölgy, tipikus őrült macskás hölgy, de kiderül, hogy ügyesen keveri a lapokat és a háttérből egyre többet derít fel a furcsa gyilkossági históriából.
Mert mindenkinek van titkolnivalója. Rengeteg kérdés vetődik fel, mind a nyomozás elején, mind a nyomozás közben és csak gyűlnek, gyűlnek. Az ember azt hiszi, sohasem lesz vége. Rengeteg szereplőnk és rejtélyünk van. És szinte az egész szomszédság előéletére cirka 300 oldalon belül kell fényt derítenünk. Igazi kihívás!
Chipping Cleghorn, a történet helyszíne
Jól felépített és furfangos a történet mesélés. Amikor az olvasó azt hinné, hogy most már mindenre tudja a megoldást, akkor kiderül, hogy nem egészen úgy van az, ahogyan gondolja.
Ami nagyon tetszett, hogy már az elején ott vannak azok az apró utalások, amik segítségével akár ki is találhatjuk mi történt pontosan. Azonban ezek úgy el vannak rejtve, hogy még az igazán szemfüles olvasónak is belefájdul a feje, amikor próbálja őket kibogozni. 👀👂 Szerencsére segítségünkre volt Miss Marple, aki öregasszony lévén kötöget és élvezi a hosszú sétákat, de közben mindenkit és mindent megfigyel.

5 pont

2018. április 4., szerda

Update – pdf könyvek az oldalon!


Drága, kedvenc olvasóim!

A jövendőbeli vizsgáim miatt nem sikerült rendes, hosszú bejegyzést írnom, de ehelyett készültem egy kis meglepetéssel Nektek, aminek remélem örülni fogtok, mert nagyon sok munkám van benne, és az időmet is felőrli, de mindenképpen szerettem volna végre a végére járni a dolgoknak.

Szeretettel, Tiszián
***

Elkezdtem feltölteni a blogra pdf állományú könyveket, amiket majd később akár átkonvertálhattok egyéb ebook formátumba, vagy pedig olvashatjátok őket a gépeiteken is – a döntés a tiétek.

Egyelőre csak pár száz modern könyv közül válogathattok, mert ABC sorrendben töltögetem fel őket (tehát először az összes meglévő, A betűs szerző könyvét pakolom fel, aztán az összes B-set, majd C-set stb…), s amint ezek megvannak, igyekszem a régebbi, klasszikus műveket is besorolni. A lista tehát folyamatosan bővül!
A könyvlista, és a részletes útmutató a letöltéshez és a konvertáláshoz ezen a linken érhetők el, VAGY az oldalsávban lévő könyves képre kattintva, VAGY (figyelemfelhívás szempontjából) a bejegyzés végén található nagybetűs, rózsaszín linkre kattintva.

Továbbá szükségesnek tartom megemlíteni, hogy nagyon szívesen fogadok kéréseket új feltöltéssel kapcsolatban, azaz, ha szükséged van egy adott könyvre, szívesen megpróbálom megkeresni és feltölteni, ehhez írj nekem chat üzenetet, vagy egy kommentet, amiben le kell írnod a könyv szerzőjét és címét, annak érdekében, hogy valóban azt tölthessem föl, amit eredetileg szerettél volna.

Végül, de nem utolsó sorban, az új „könyvtárat” ezennel megnyitom, a tanácsaitokat szívesen fogadom - ha vannak. (például érdekelne: milyen fajtájú könyveket szeretnétek feltöltve látni – legyen az stílustól, vagy korszaktól, vagy bármi mástól függő; milyen rendezésben szeretnétek látni a könyveket – jelenleg az íróik szerint vannak abc-be sorolva, de legyen műfaji sorrend is, vagy megjelenési sorrend; illetve, hogy elég-e ha csak a címet és írót tüntetem fel, vagy szeretnétek borítót, megjelenést és fülszöveget is látni) Ezeket persze nem feltétlenül fogom, vagy tudom megvalósítani, de mindenképpen átgondolom, ha van észrevétel.

Ha érdekel az újdonsült online könyvtár, akkor nincs más dolgod, mint

2018. március 30., péntek

Húsvéti Book Tag

Hey-ho!

Megint csak egy off bejegyzéssel jövök, de random kritikákat és könyveket keresgéltem, de mivel nem találtam semmi kedvemre valót, s lévén amúgy is hamarosan itt a húsvét, úgy gondoltam, én is kitöltöm az ezzel kapcsolatos book tag-et, amit még tavaly Amelia-tól kaptam.
(Vigyázat, néhol előfordulhat SPOILER-veszély!)

U.i.: Kíváncsi vagyok a Ti listáitokra is! :)
Nagy ölelés, Tiszián



Húsvéti Book Tag

Nyuszik
egy könyv, amiből lehetne több is, azaz örülnél, ha lenne folytatása

J. K. Rowling: Harry Potter
Egyértelműen a Harry Potterre szavaznék, bár már felmerült bennem a kérdés, hogy vajon csak azért mondom-e ezt, mert a régi szép időkre emlékeztet, és szeretek nosztalgiázni. Mindenestre, bármi legyen is a válasz, Harry, Ron és Hermione kalandjaira mindig emlékezni fogok.


Húsvéti tojás
egy könyv, ami meglepett

Riley Sager: Három lány
Szeretem, ha egy könyv kikapcsol, mert ebben a felgyorsult világban vitathatatlanul szükségem van rá, de ennél is jobban kedvelem a gondolkodtató könyveket, főleg a krimiket, és thrillereket, amiken sok időnk van agyalni, találgatni.
Riley Sagerről még sohasem halottam a műfajban, és hamar megtudtam miért: ezt a könyvét álnéven (Riley Sager) írta, eredeti nevén viszont már befutott író. Őszintén szólva, ha nem lett volna ennyire figyelemfelkeltő a borítója, akkor valószínűleg nem olvastam volna el, de egyáltalán nem bántam meg! Nagyon érdekes, és csavaros volt egészen a legvégéig, s amikor már húzta volna le a leplet az általam gyilkosnak vélt szereplőről, vett egy végső, csavart fordulatot az egész!
Nem csak a könyv minősége, de a cselekmény is meglepett tehát, és várom az író további regényeit!

Tojásvadászat
egy könyv, amit nehéz volt megkaparintanod

Candace Bushnell: Carrie naplója
Én ennyit könyvért még nem szenvedtem, s ha tudtam volna, hogy mennyire nagy csalódás lesz ez a könyv, nem is olvastam volna soha… De legalább pár dolgot megtanultam, például, hogy az öreg könyvtárosnénink mégsem annyira gonosz és kiállhatatlan, mint hittem, és meglepően jól ért ahhoz, hogy a hangulatodhoz illő könyvet javasoljon.

Báránykák
egy gyerekkönyv, amit a mai napig élvezel

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
A kis herceg az a történet szerintem, ami egy teljesen felnőtt könyv, gyerekmesés külsőbe csomagolva. Annyira bámulatosan egyszerű, mégis, legbelül igazán mély, felnőttes gondolatokkal van teli. Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek ajánlanék, hogy olvassa el legalább életében egyszer.

Tavaszi virágok
egy könyvborító, ami a tavaszra emlékeztet

Colleen Hoover: Velünk véget ér
Nem is tudom megmondani, miért ezt a borítót választottam ehhez a ponthoz, hiszen egy összetört orchidea van az elején, de ebben az erőteljes színű borítóban van valami vidámság, még akkor is, ha maga a regény, csak az elején és végén fordul jóra.

Feltámadás a halálból
egy könyv egy elhunyt írótól

Agatha Christie: Az ABC gyilkosságok
Nem is én lennék, ha nem választottam volna be egy Agatha Christie könyvet a listámba. Az ABC gyilkosságok NAGYON érdekes és izgalmas; természetesen szinte lehetetlen rájönni a gyilkosra.
Agatha azt hiszem 75 regényt, és 16 színjátékot írt, és mind zseniális!

Kosárkák
egy könyv, ami jelenleg a kívánságlistádon szerepel

Karen M. McManus: One of Us is Lying
Igazából már elolvastam pdf formátumban ezt a könyvet, de annyira szeretném, ha papír-formában is a könyvespolcomon tudhatnám; - ehhez viszont rá kéne szánnom magam, hogy megrendeljem Amazonról, viszont ez eddig nem nagyon akart összejönni.

Jellybean
egy könyv, ami édes

Charles Dickens: Szép remények
Gyönyörű volt. Ez a könyv annyira megérintett. Pip hányattatott sorsa és reménytelen szerelme Estella iránt erős érzelmeket facsart ki belőlem. Estella egyszerűen lenyűgöző, olyan szépen megformált karakter! A neveltetése teszi lehetetlenné, hogy szeressen valakit, s hiába veszi észre, hogy Pip törődik vele, csak azt tette, amit tanítottak neki: durván ellökte magától. ♥




És végül…
CSIPOGJ!
Jelölj meg másokat, hogy ők is kitölthessék ezt a Book Tag-et!
Természetesen ez a tag is szabadon vihető, mint általában az összes többi, de azért megjelölnék pár embert. ;) Zsazsi, Sam, Ginny, Moro és Vivi, sok szeretettel küldöm nektek!


Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

2018. március 24., szombat

Az írás művészete

Sziasztok! :)


A minap olvasgattam különböző írástechnikákról szóló külföldi oldalakat, és annyira megtetszett ez a téma, hogy úgy gondoltam megosztom Veletek a saját tapasztalataimat ezt illetően.

Szép napot, Tiszián
***

Az írás művészete

A legtöbb író, bloggerina, akit ismerek túlterhelt, és keményen megküzd azért, hogy bármit is le tudjon tenni az asztalra az írás terén. Elég kutatómunkát végeztem? Írjak előbb egy vázlatot, vagy írjam ki magamból az egészet egyszerre? Blogoljak, vagy azonnal keressek egy kiadót a jövendőbeli könyvemhez? Mit gondolnak vajon mások az írásaimról? Lesz egyáltalán, akit érdekel?
Végeláthatatlan a kérdések sora, de vajon létezik bármelyikre is válasz?
Nemrégen olvastam egy technikáról, ami segíthet kezelni a ránk váró feladatokat, és felszabadíthat a folyamatos tervezéstől és szervezéstől, hogy találjunk egy kis szabadidőt az írásra. Ahelyett, hogy vadászunk arra a kevéske időre, ami naponta megadathat írásra, megtanulhatunk „csoportosítva” írni.
Ezt a „halomban dolgozás” technikát személy szerint én már régóta használom, csak nem tudtam, hogy ez a speciális neve. Az iskolában ugyanis megtervezhettem egy napomat pontosan, de a tanárok különböző mennyiségű és nehézségű házi feladatokat adtak, az osztálytársaim különféle délutáni programokat szerveztek, és néha kellett egy kis szabadidő is, így fel kellett állítanom a fontossági sorrendemet.
A lényeg tehát egyszerű: fel kell ismerni a legfontosabb feladatokat, megfelelően elosztani őket az időpontjukig, majd rászánni annyi időt, amennyit hasznosnak érzünk.



A lényeg: a lényeg!

Íróként fontos tudni, mit akarsz a legjobban. Ha az első könyveden dolgozol, a legfontosabb, hogy befejezd a legelső vázlatát. Ha egy blogot építesz fel, és szeretnél visszajáró olvasókat, a rendszeres ütemezésnek kell elsőbbséget élveznie.
Azért kell tudnunk, mit szeretnénk a legjobban, mert amíg nem tudjuk, mindent egyaránt fontosnak tartunk, és mindennek figyelmet akarunk szentelni, ám nem kell.
Hasznos kiválasztani egy, vagy két dolgot, amit szeretnénk elérni például ebben a hónapban az írással, majd rá kell szánnunk pár percet, hogy megértsük, miért kiemelten fontos ez számunkra. Ez a lépés főként azért fontos, mert ez fogja adni a motivációt, amit mindig észben kell tartanunk majd, főként akkor, amikor az agyunk épp más feladatokat akar majd előtérbe helyezni.

Megvalósítható

Blogot akarunk létrehozni? Állítsunk fel egy heti, vagy havi posztmennyiséget amit megpróbálunk betartani! Könyvet tervezünk? Tűzzük ki célként először az 50 oldalt!

Később lehet, hogy arra gondolunk: „De ezt mind meg akarom csinálni most, amíg van hozzá időm és kedvem! Ahogy más blogokat olvasok, eszembe jut, hogy nekem is írnom kéne, be kéne fejeznem a könyvemet, új bejegyzéseket kellene megálmodnom.”
A legerőteljesebb, ugyanakkor legjószívűbb tanítónénis hangomon állíthatom, hogy nem, nem kell minden dolgot ma megcsinálnunk. Sőt, megpróbálni egy nap alatt megcsinálni mindent, és egybesűríteni az összes feladatunkat csupán tönkreteszi a kedvünket, és megöli a motivációnkat. Idővel az összes feladatot képesek lehetünk befejezni, de hacsak nem teljesállású írók vagyunk, - legalább egy asszisztenssel -, akkor nehezen lehetünk képesek mindent elvégezni mindössze egy nap alatt.
Tehát ne próbáljuk meg elérni az összes írói célunkat most azonnal. Válasszuk ki a legfontosabbat, lehetőleg olyat, amit meg is tudunk valósítani!

A csoportosítás varázsa

Diákként sajnos én magam is megtapasztalom a saját bőrömön a figyelmem és összpontosításom hiányát. Miközben mondjuk házi feladatot írok, megnézem a közösségi médiákat, kinyitok egy másik füzetet, „szünetet tartok” címszóval eszek, eszembe jut egy ötlet, azt leírom, majd visszatérek az eredeti tevékenységemhez… Aztán persze csodálkozom, hogy nincs elég lendületem a tanulás további részéhez.
Amikor viszont csoportosító technikával dolgozom, egyszerre egy dologra fókuszálok, felállítok egy megadott időt a munka elvégzésére, meghatározott mennyiségű szünetet adok magamnak, majd vagy visszatérek a tevékenységemhez, vagy egy másikkal folytatom.
A könnyebb megértésért, tegyük fel, hogy blog posztot kell írnunk, ÉS e-mailekre kell válaszolnunk. Beállítjuk a telefonunk időzítőjét egy órára, ami alatt csakis a blogra készülő cikken dolgozhatunk. Ha esetleg befejezzük a kitűzött posztot az idő vége előtt, nekikezdhetünk egy másik blogposztnak, míg le nem jár az idő. Ezek után adunk magunknak pár perc jól megérdemelt szünetet, újra elindítjuk az időzítést, ezúttal mondjuk 20 percet állítunk be, és megválaszoljuk az összes, erre váró levelet.
Ezek alatt az időtartamok alatt nem figyelünk a közösségi média hívó szavára, vagy bármire, ami azzal fenyeget, hogy megzavarja a figyelmünket. Csakis az írásra koncentráljunk.

Steve Jobs hasonló módszerrel dolgozott életében, és így írta le gondolatait a témáról.
„Az emberek azt hiszik, koncentrálni azt jelenti, hogy igent mondunk arra a dologra, amire figyelnünk kell. De nem csak ezt jelenti. Koncentrálni annyit tesz, hogy nemet mondjunk a többi jó lehetőségünkre, amit csinálhatnánk ahelyett, amit éppen csinálunk.”
Csak egyszerűen

Hagyjuk abba azt, hogy túlgondoljuk és megnehezítjük saját magunk számára a feladatokat!
Idővel mindannyian rájöhetünk majd, hogy a csoportosítás felszabadítja az agyunkat, attól, hogy tíz különböző dologgal foglalkozzunk egyszerre (a multitasking ráadásul elveszi a kedvünket és az időnket is).
Az írásra természetesen máshogy is szakíthatunk időt, de én ezt a módszert használom a leggyakrabban mostanában.

Remélem, hogy a tanácsaimmal sikerült segítenem, és nem untattam senkit. :) A megfigyeléseket, véleményeket és tapasztalatokat kíváncsian várom. :)

2018. március 17., szombat

Titokzatos férfiak | novella

Drágák!
*igyekszik besétálni a blogjára észrevétlenül, miután közel egy évet kihagyott*

Egy kis off-téma: nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történt velem azóta, amióta nem találkoztunk. És bár valóban nem találkoztunk, nem felejtettem ám el ezt az egész világot.
Hazudnék, ha azt mondanám, minden percben gondoltam arra, hogy folytatnom újra kéne kezdenem a blogolást, vagy legalábbis meg kellene próbálnom, de talán mégis így volt. Nem tudok elszakadni ettől a világtól, - mert, valljuk be, ez a közösség külön, elszigetelt világot hozott létre az internet ezen csücskében – bárhogy is próbálok. Valami mindig visszahúz ide, és hiába, hogy kihagyok pár hetet, hónapot, végül mindig „hazajövök”.
Az a helyzet, hogy amit művelek azzal, hogy néha felnézek a Blogger platformjára, néha észrevétlenül elolvasok egy-két novellát, majd nyomot sem hagyva odébb állok, rendkívül gyáva cselekedet.
Ezeket végiggondolva pedig felerősödött bennem az érzés, hogy haza kell térnem, így hát újra itt vagyok, s bár nem ígérem, hogy tartósan tudok maradni, abban biztosak lehettek, hogy MINDIG vissza fogok jönni, hiszen eddig bármennyi időt is hagytam ki, mindig sikerült visszajönnöm. Off-téma vége.

Tehát visszatértem, és mi mást hozhattam volna magammal, mint egy pici művet a kedvenc műfajomból, egy rövid krimit? :)

Jó olvasgatást kívánok, Tiszián



TITOKZATOS FÉRFIAK
You will never guess his secret. 
Sohasem fogod kitalálni a titkát.

Harvey már félig túl volt a mindennapi erőnléti sétáján, amikor megállt a helybéli 99 Cents Only Stores élelmiszerboltnál. Megállni az üzletnél, majd venni egy kis üveges vizet része volt Harvey sétájának, amióta csak itt élt.
Amint – kilépve a bolt fotocellás ajtaján – a férfi közeledett az épület elejéhez, észrevette, hogy a nyilvános telefon, - az egyetlen még mindig funkcionáló a városban – elkezdett csöngeni. Lévén kíváncsi természetű, Harvey töprengve bámulta a telefont. Vajon csak egy rossz számot hívhattak, vagy valami más áll a dolgok hátterében? Ahogy kíváncsisága felülemelkedett pillanatnyi félelmén egy határozott mozdulattal leemelte a kagylót, és beleszólt:
- Halló.
- Uram, hallgasson figyelemmel. Az FBI Speciális Osztály egyik vezetője vagyok, és a nevem Sarah Leighton.
Harvey öblösen nevetve válaszolt.
- Hát persze, én pedig Mickey egér vagyok.
Speciális Osztályvezető Sarah némileg dühbe gurulva így folytatta.
- Mi a neve?!
- Harvey. Miért?
- Mert én komolyan beszélek, HARVEY, és magának is komolyan kellene ezt az egészet vennie – szólt az érdes női hang a vonal túlsó végéről. – Látja azt a férfit, aki éppen az utca túlsó végén álló villanypóznát szereli, és azt a nőt, mellette, aki takarítja a kávézó ablakait?
- Persze, látom, Sarah – válaszolt Harvey, miután szemügyre vette az említett személyeket.
- Nézze meg őket közelebbről; a férfi hozzáért a sisakjához, a nő pedig most kezet cserélt, és már nem a jobb, hanem a bal kezében fogja a simítóhengerét – állapította meg a rekedt, de Harvey megállapítása szerint szexi hang.
Harvey látta mindazt, amit a hang mondott és így válaszolt:
- Rendben van, akkor maga az FBI. És akkor mi van?
- Csak tudatom Önnel, hogy egy nagyon veszélyes ember követi magát! – csendült a női hang a vonalban.
A férfi gyanakvóan körbenézett, ám szeme csak a jobbára kietlen várost kémlelte.
Visszaemelte a füléhez a telefonkagylót.
- Miért követne engem?
- Harvey, megfigyelés alatt tartottuk ezt a gyanúsítottat, amióta csak belépett az országba. Nem változtatta meg az útvonala irányát, amióta maga keresztezte az útját a Brisbane és az Arcane utca sarkán. Amikor maga odaért, a gyanúsított azonnal irányt váltott, így jogunk van azt feltételezni, hogy követi Önt.
Harvey a telefont kissé eltartva magától, idegesen nevetgélt.
- Mit ért azon, hogy azt feltételezik, követ engem?
- Erre akarok kilyukadni – felelte a nő – Nem tudjuk, miért követné magát, Harvey, szóval szükségünk van Önre, hogy megkerülje az épületet, és visszajöjjön ugyanehhez a telefonhoz – tagolta a hang a telefonban. – Ha az az ember követi, akkor újra meg fogja változtatni az irányát, amikor Ön megkerüli az épületet, és továbbra is követni fogja magát. Ha irányváltoztatás nélkül halad tovább, akkor hihetjük, hogy a gyanúsított is véletlenül indult arra, amerre Ön, valamely más, ismeretlen okból; más okból, mint amitől félünk.
- Mit ért az alatt, hogy amitől félnek? Ki ez a fickó? – Harvey most már igazán tudni akarta.
A vonalban apró nyelés hallatszott, majd újra Sarah búgó, rekedt hangja.
- Egy drogkartell bérgyilkosa, egy profi bűnöző, ezért vagyunk annyira nyugtalanok. Ha most közelítjük meg, akkor az a felderítő csapatunk bevonásával jár, és kockáztathatja mások életét is. Szóval, csak kövesse az utasításainkat, és minden rendben lesz.
Harvey dühében elkáromkodta magát.
- „Minden rendben lesz”? Vajon milyen jók az utasításaik, amikor egy kiképzett gyilkos van a nyomomban? Én is nézek tévét, tudta? Hallottam már ezt-azt. Bármelyik pillanatban kilőhet. Meglőhet egy tűvel, ami valamilyen biológiai mérget tesz a véráramlatomba. Jó Ég! Éreztem ma egy enyhe csípést a nyakamon. Vagy várjunk csak, lehet, hogy az tegnap volt…? De lehetséges, hogy azért követ, hogy megbizonyosodjon arról, hogy halottan esek majd össze ettől a méregtől, itt, a vizesüvegemben. Lehetséges, hogy belerakta a vízbe már az üzletben. Hiszen – az isten szerelmére! – ez volt az egyetlen üveg a polcon. A vizespalackom tartalmazhat egy radioaktív anyagot, ami csak hetek múltán öl majd meg. Lassan elsorvadok majd, mind az a szerencsétlen orosz politikus.
Sarah Leighton kuncogott egy kicsit a vonal végén.
- Komolyan, Harvey? Nem túlozza el a dolgot egy kissé? Nem lőtték meg semmivel, és alig kell aggódnia bármi miatt. Magán tartottuk a szemünket eddig is, és most is így fogunk tenni. Most pedig, ha kérhetném, kerülje meg az épületet, rendben?
- Sarah, mondja meg nekem: maga olyan szexi, és nőies élőben is, mint ahogy a telefonon keresztül a hangja? – kérdezte hirtelen a férfi. – Esetleg nézhetnénk egy filmet, vagy ilyesmi, ha ennek valaha vége lesz.
- Maga megőrült? Randevúról akar beszélgetni éppen most? Kerülje meg azt az épületet!
- Rendben – válaszolta Harvey – de csak azért, mert egy olyan erős, és hatalmas nő biztonságos kezei között vagyok, mint maga – tette hozzá, majd letette a telefonkagylót, és kacsintott egyet.

- Mi a fene van ezzel a férfival? – kérdezte Sarah Leighton az egyik ügynöktől, aki szintén hallgatta a telefonos párbeszédet a nő és Harvey között. – Az egyik percben úgy viselkedik, mint egy nyafogó kislány, a másikban pedig, mint egy magabiztos Casanova.
A kollégája megvonta a vállát.
- Lehet, hogy attól a búgó, rekedtes hangodtól van. Ki tudja?

***

A telefon ismét megcsörrent, ahogy Harvey visszatért a 99 Cents Only Stores elé.
Izmos karjával óvatosan leemelte a kagylót, és beleszólt.
- Igen?
- Figyeljen rám, Harvey – figyelmeztette Sarah Leighton hangja – a gyilkos követi magát, de valószínűleg elveszítette a nyomát. Amikor maga megérkezett az élelmiszerüzlet elé, benézett a boltba, és végigvizsgált minden egyes háztömböt, a tetejüktől az aljukig, szóval biztosak vagyunk benne, hogy keresi és követi Önt.
- Szóval mutassam meg neki, mire vagyok képes? – kérdezte Harvey büszkeséggel átitatott hangon.
- Nem, Harvey! Éppen maga mögött áll, szóval azt akarom…
Harvey leejtette a kagylót, és megpördült, hogy szembekerüljön a gyilkossal.
- Ember, gyorssétáló vagy? – kérdezte a férfi. - A Brisbane és az Arcane utcasarok óta próbálok felzárkózni hozzád.
- De miért? – kérdezte Harvey félénken.
- Elejtetted a telefonodat, és azért jöttem, hogy visszaadjam.
Harvey elvette az okostelefont, és felvillantott egy vidám mosolyt.
- Köszönöm! – mondta Harvey, miközben boldogan kezet rázott a férfival, és férfiasan megölelte. – Minden a telefonomon van, az üzleti ismerőseim, a barátaim, a családom számai. Engedje meg, hogy megköszönjem annyival, amennyi nálam van.
A férfi azonban óvatosan elmosolyodott, és nem fogadta el a pénzt.
- A jutalom mindig később jön. Higgye el, később jön.

***

Amint a férfi elsétált, Harvey lenyugodva emelte föl a telefonkagylót.
- Helló, Sarah – szólt bele, mielőtt meghallgatta volna, hogy Sarah Leighton még mindig vonalban van-e.
- Itt vagyok, Harvey. Mit adott Önnek a gyanúsított?
- A telefonomat, de…
- Tartsa, Harvey, sürgős hívásom érkezett! – vágott közbe a nő.
Harvey leeresztette a kagylót tartó kezét kissé, és körbekémlelt az utcán. Régóta nem volt ilyen szép, napos reggele.
- Újra itt vagyok, Harvey – szólt bele kis idő múlva a készülékbe Sarah Leighton – Most kaptam a hívást, hogy a gyanúsítottunk halott. Ahogy befordult a sarkon, megtántorodott és összeesett. Biztos benne, hogy maga jól van?
Felhangzott Harvey öblös nevetése.
- Jól vagyok. De tudja, régen azt tanították nekem, hogy soha ne feltételezzek semmit. Legyek biztos a dolgomban. Ez egy olyan dolog, amit egy bérgyilkosnak tudnia kellene, de látszólag ez az egy nem tudta.
- Nem értem magát, Harvey, miről beszél?
- Nos, Sarah, a férfi azt mondta, azért követett, hogy visszaadhassa az okostelefonomat. Azt mondta, leejtettem. Azt feltételezhette, hogy mindenki magával viszi mindenhova a telefonját manapság, de én nem. Soha nem viszem magammal a telefonomat, amikor edzek, hiszen túl könnyű lenne elveszíteni közben.
Az ügynöknő közbevágott.
- Szükségünk van arra a telefonra, ha nem a maga készüléke, akkor át kell vizsgálnunk.
Harvey nevetve válaszolt.
- A telefont a gyilkos zsebében fogják megtalálni, - ha még mindig egy darabban van. A szegény ember nem tudhatta, hogy visszaadtam neki a telefont, miközben kezet ráztunk, és megöleltem. Ó, majdnem elfelejtettem. Én a maga helyében a Veszélyes Anyagok Kimutatása és Elkülönítése csapatot küldeném ki a helyszínre.
A vonal túlsó végén meghökkent csend uralkodott, de Harvey sejtette, hogy Sarah nem tette még le.
- Most pedig, mit szólna egy vacsorához egy tengerészgyalogossal, aki ideiglenes kiküldetésben van Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának megbízásából. Attól félek, ez az összes, amit elmondhatok magának Sarah, a többi bizalmas.
- Te jó ég! – válaszolta a búgó hangú detektívhölgy. – Ám legyen; úgyis szeretem a titokzatos férfiakat.
THE END.


Információk:
>> Ezt a kis szösszenet aznap pattant ki a fejemből, amikor kitaláltam, hogy visszatérek a blogoláshoz.
>> A United States Department of Homeland Security (DHS) magyarul az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma, míg az FBI - Federal Burau of Investigation, magyarul a Szövetségi Nyomozó Iroda.
>> A Harvey angol férfinév francia eredetű, és azt jelenti, "battle worthy", azaz magyarul "csatára érett".