Titokzatos férfiak | novella

Drágák!

*igyekszik besétálni a blogjára észrevétlenül, miután közel egy évet kihagyott*

Egy kis off-téma: nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történt velem azóta, amióta nem találkoztunk. És bár valóban nem találkoztunk, nem felejtettem ám el ezt az egész világot.

Hazudnék, ha azt mondanám, minden percben gondoltam arra, hogy folytatnom újra kéne kezdenem a blogolást, vagy legalábbis meg kellene próbálnom, de talán mégis így volt. Nem tudok elszakadni ettől a világtól, - mert, valljuk be, ez a közösség külön, elszigetelt világot hozott létre az internet ezen csücskében – bárhogy is próbálok. Valami mindig visszahúz ide, és hiába, hogy kihagyok pár hetet, hónapot, végül mindig „hazajövök”.

Az a helyzet, hogy amit művelek azzal, hogy néha felnézek a Blogger platformjára, néha észrevétlenül elolvasok egy-két novellát, majd nyomot sem hagyva odébb állok, rendkívül gyáva cselekedet.

Ezeket végiggondolva pedig felerősödött bennem az érzés, hogy haza kell térnem, így hát újra itt vagyok, s bár nem ígérem, hogy tartósan tudok maradni, abban biztosak lehettek, hogy MINDIG vissza fogok jönni, hiszen eddig bármennyi időt is hagytam ki, mindig sikerült visszajönnöm. Off-téma vége.

Tehát visszatértem, és mi mást hozhattam volna magammal, mint egy pici művet a kedvenc műfajomból, egy rövid krimit? :)

Jó olvasgatást kívánok, Tiszián

TITOKZATOS FÉRFIAK

You will never guess his secret. 

Sohasem fogod kitalálni a titkát.

Harvey már félig túl volt a mindennapi erőnléti sétáján, amikor megállt a helybéli 99 Cents Only Stores élelmiszerboltnál. Megállni az üzletnél, majd venni egy kis üveges vizet része volt Harvey sétájának, amióta csak itt élt.

Amint – kilépve a bolt fotocellás ajtaján – a férfi közeledett az épület elejéhez, észrevette, hogy a nyilvános telefon, - az egyetlen még mindig funkcionáló a városban – elkezdett csöngeni. Lévén kíváncsi természetű, Harvey töprengve bámulta a telefont. Vajon csak egy rossz számot hívhattak, vagy valami más áll a dolgok hátterében? Ahogy kíváncsisága felülemelkedett pillanatnyi félelmén egy határozott mozdulattal leemelte a kagylót, és beleszólt:

- Halló.

- Uram, hallgasson figyelemmel. Az FBI Speciális Osztály egyik vezetője vagyok, és a nevem Sarah Leighton.

Harvey öblösen nevetve válaszolt.

- Hát persze, én pedig Mickey egér vagyok.

Speciális Osztályvezető Sarah némileg dühbe gurulva így folytatta.

- Mi a neve?!

- Harvey. Miért?

- Mert én komolyan beszélek, HARVEY, és magának is komolyan kellene ezt az egészet vennie – szólt az érdes női hang a vonal túlsó végéről. – Látja azt a férfit, aki éppen az utca túlsó végén álló villanypóznát szereli, és azt a nőt, mellette, aki takarítja a kávézó ablakait?

- Persze, látom, Sarah – válaszolt Harvey, miután szemügyre vette az említett személyeket.

- Nézze meg őket közelebbről; a férfi hozzáért a sisakjához, a nő pedig most kezet cserélt, és már nem a jobb, hanem a bal kezében fogja a simítóhengerét – állapította meg a rekedt, de Harvey megállapítása szerint szexi hang.

Harvey látta mindazt, amit a hang mondott és így válaszolt:

- Rendben van, akkor maga az FBI. És akkor mi van?

- Csak tudatom Önnel, hogy egy nagyon veszélyes ember követi magát! – csendült a női hang a vonalban.

A férfi gyanakvóan körbenézett, ám szeme csak a jobbára kietlen várost kémlelte.

Visszaemelte a füléhez a telefonkagylót.

- Miért követne engem?

- Harvey, megfigyelés alatt tartottuk ezt a gyanúsítottat, amióta csak belépett az országba. Nem változtatta meg az útvonala irányát, amióta maga keresztezte az útját a Brisbane és az Arcane utca sarkán. Amikor maga odaért, a gyanúsított azonnal irányt váltott, így jogunk van azt feltételezni, hogy követi Önt.

Harvey a telefont kissé eltartva magától, idegesen nevetgélt.

- Mit ért azon, hogy azt feltételezik, követ engem?

- Erre akarok kilyukadni – felelte a nő – Nem tudjuk, miért követné magát, Harvey, szóval szükségünk van Önre, hogy megkerülje az épületet, és visszajöjjön ugyanehhez a telefonhoz – tagolta a hang a telefonban. – Ha az az ember követi, akkor újra meg fogja változtatni az irányát, amikor Ön megkerüli az épületet, és továbbra is követni fogja magát. Ha irányváltoztatás nélkül halad tovább, akkor hihetjük, hogy a gyanúsított is véletlenül indult arra, amerre Ön, valamely más, ismeretlen okból; más okból, mint amitől félünk.

- Mit ért az alatt, hogy amitől félnek? Ki ez a fickó? – Harvey most már igazán tudni akarta.

A vonalban apró nyelés hallatszott, majd újra Sarah búgó, rekedt hangja.

- Egy drogkartell bérgyilkosa, egy profi bűnöző, ezért vagyunk annyira nyugtalanok. Ha most közelítjük meg, akkor az a felderítő csapatunk bevonásával jár, és kockáztathatja mások életét is. Szóval, csak kövesse az utasításainkat, és minden rendben lesz.

Harvey dühében elkáromkodta magát.

- „Minden rendben lesz”? Vajon milyen jók az utasításaik, amikor egy kiképzett gyilkos van a nyomomban? Én is nézek tévét, tudta? Hallottam már ezt-azt. Bármelyik pillanatban kilőhet. Meglőhet egy tűvel, ami valamilyen biológiai mérget tesz a véráramlatomba. Jó Ég! Éreztem ma egy enyhe csípést a nyakamon. Vagy várjunk csak, lehet, hogy az tegnap volt…? De lehetséges, hogy azért követ, hogy megbizonyosodjon arról, hogy halottan esek majd össze ettől a méregtől, itt, a vizesüvegemben. Lehetséges, hogy belerakta a vízbe már az üzletben. Hiszen – az isten szerelmére! – ez volt az egyetlen üveg a polcon. A vizespalackom tartalmazhat egy radioaktív anyagot, ami csak hetek múltán öl majd meg. Lassan elsorvadok majd, mind az a szerencsétlen orosz politikus.

Sarah Leighton kuncogott egy kicsit a vonal végén.

- Komolyan, Harvey? Nem túlozza el a dolgot egy kissé? Nem lőtték meg semmivel, és alig kell aggódnia bármi miatt. Magán tartottuk a szemünket eddig is, és most is így fogunk tenni. Most pedig, ha kérhetném, kerülje meg az épületet, rendben?

- Sarah, mondja meg nekem: maga olyan szexi, és nőies élőben is, mint ahogy a telefonon keresztül a hangja? – kérdezte hirtelen a férfi. – Esetleg nézhetnénk egy filmet, vagy ilyesmi, ha ennek valaha vége lesz.

- Maga megőrült? Randevúról akar beszélgetni éppen most? Kerülje meg azt az épületet!

- Rendben – válaszolta Harvey – de csak azért, mert egy olyan erős, és hatalmas nő biztonságos kezei között vagyok, mint maga – tette hozzá, majd letette a telefonkagylót, és kacsintott egyet.

- Mi a fene van ezzel a férfival? – kérdezte Sarah Leighton az egyik ügynöktől, aki szintén hallgatta a telefonos párbeszédet a nő és Harvey között. – Az egyik percben úgy viselkedik, mint egy nyafogó kislány, a másikban pedig, mint egy magabiztos Casanova.

A kollégája megvonta a vállát.

- Lehet, hogy attól a búgó, rekedtes hangodtól van. Ki tudja?

***

A telefon ismét megcsörrent, ahogy Harvey visszatért a 99 Cents Only Stores elé.

Izmos karjával óvatosan leemelte a kagylót, és beleszólt.

- Igen?

- Figyeljen rám, Harvey – figyelmeztette Sarah Leighton hangja – a gyilkos követi magát, de valószínűleg elveszítette a nyomát. Amikor maga megérkezett az élelmiszerüzlet elé, benézett a boltba, és végigvizsgált minden egyes háztömböt, a tetejüktől az aljukig, szóval biztosak vagyunk benne, hogy keresi és követi Önt.

- Szóval mutassam meg neki, mire vagyok képes? – kérdezte Harvey büszkeséggel átitatott hangon.

- Nem, Harvey! Éppen maga mögött áll, szóval azt akarom…

Harvey leejtette a kagylót, és megpördült, hogy szembekerüljön a gyilkossal.

- Ember, gyorssétáló vagy? – kérdezte a férfi. - A Brisbane és az Arcane utcasarok óta próbálok felzárkózni hozzád.

- De miért? – kérdezte Harvey félénken.

- Elejtetted a telefonodat, és azért jöttem, hogy visszaadjam.

Harvey elvette az okostelefont, és felvillantott egy vidám mosolyt.

- Köszönöm! – mondta Harvey, miközben boldogan kezet rázott a férfival, és férfiasan megölelte. – Minden a telefonomon van, az üzleti ismerőseim, a barátaim, a családom számai. Engedje meg, hogy megköszönjem annyival, amennyi nálam van.

A férfi azonban óvatosan elmosolyodott, és nem fogadta el a pénzt.

- A jutalom mindig később jön. Higgye el, később jön.

***

Amint a férfi elsétált, Harvey lenyugodva emelte föl a telefonkagylót.

- Helló, Sarah – szólt bele, mielőtt meghallgatta volna, hogy Sarah Leighton még mindig vonalban van-e.

- Itt vagyok, Harvey. Mit adott Önnek a gyanúsított?

- A telefonomat, de…

- Tartsa, Harvey, sürgős hívásom érkezett! – vágott közbe a nő.

Harvey leeresztette a kagylót tartó kezét kissé, és körbekémlelt az utcán. Régóta nem volt ilyen szép, napos reggele.

- Újra itt vagyok, Harvey – szólt bele kis idő múlva a készülékbe Sarah Leighton – Most kaptam a hívást, hogy a gyanúsítottunk halott. Ahogy befordult a sarkon, megtántorodott és összeesett. Biztos benne, hogy maga jól van?

Felhangzott Harvey öblös nevetése.

- Jól vagyok. De tudja, régen azt tanították nekem, hogy soha ne feltételezzek semmit. Legyek biztos a dolgomban. Ez egy olyan dolog, amit egy bérgyilkosnak tudnia kellene, de látszólag ez az egy nem tudta.

- Nem értem magát, Harvey, miről beszél?

- Nos, Sarah, a férfi azt mondta, azért követett, hogy visszaadhassa az okostelefonomat. Azt mondta, leejtettem. Azt feltételezhette, hogy mindenki magával viszi mindenhova a telefonját manapság, de én nem. Soha nem viszem magammal a telefonomat, amikor edzek, hiszen túl könnyű lenne elveszíteni közben.

Az ügynöknő közbevágott.

- Szükségünk van arra a telefonra, ha nem a maga készüléke, akkor át kell vizsgálnunk.

Harvey nevetve válaszolt.

- A telefont a gyilkos zsebében fogják megtalálni, - ha még mindig egy darabban van. A szegény ember nem tudhatta, hogy visszaadtam neki a telefont, miközben kezet ráztunk, és megöleltem. Ó, majdnem elfelejtettem. Én a maga helyében a Veszélyes Anyagok Kimutatása és Elkülönítése csapatot küldeném ki a helyszínre.

A vonal túlsó végén meghökkent csend uralkodott, de Harvey sejtette, hogy Sarah nem tette még le.

- Most pedig, mit szólna egy vacsorához egy tengerészgyalogossal, aki ideiglenes kiküldetésben van Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának megbízásából. Attól félek, ez az összes, amit elmondhatok magának Sarah, a többi bizalmas.

- Te jó ég! – válaszolta a búgó hangú detektívhölgy. – Ám legyen; úgyis szeretem a titokzatos férfiakat.

THE END.

Információk:
>> Ezt a kis szösszenet aznap pattant ki a fejemből, amikor kitaláltam, hogy visszatérek a blogoláshoz.
>> A United States Department of Homeland Security (DHS) magyarul az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma, míg az FBI - Federal Burau of Investigation, magyarul a Szövetségi Nyomozó Iroda.
>> A Harvey angol férfinév francia eredetű, és azt jelenti, "battle worthy", azaz magyarul "csatára érett".